Sokan kérdezitek, hogy mi ez a családállítás, ezért leírtam, hogyan működik, mi történik egy ilyen alkalommal. Előre bocsátom, hogy nem fogjátok elhinni. Kivéve, ha már tapasztaltátok. :o)
A családállításon egy nagyjából 5-8 főből álló csoport vesz részt, akik közül néhányan hoznak saját megoldandó problémát, mások pedig „csak” azért vannak jelen, hogy ezeknek a megoldásában segítsenek*. Ezt itt megcsillagozom, mert itt kérdezi meg az elménk kis ördöge, hogy ugyan minek menne valaki ezért egy családállításra…, és még fizet is érte?? Később visszatérünk erre a kérdésre. :o)
Nagyjából 5 állítás fér bele egy napba, és mindegyik a következőképpen zajlik: az állítóval négyszemközt megbeszélem, hogy milyen témában szeretne előrelépni, mivel van elakadása. Ez lehet fizikai tünet, élethelyzeti/párkapcsolati válság, vagy lelki probléma is. Néha nem is tudjuk pontosan, mi a baj, de a beszélgetés folyamán rájövünk, mit kell oldanunk. Átbeszéljük, hogy a problémájában kik játszanak szerepet, és milyen nehézségei vannak. Aztán beszélgetünk a családi hátteréről is, hiszen a családból hozunk mindent: arra szocializálódunk, amit ott láttunk, amiben a családunk él és hisz. A mögöttünk levő generációk összeadták az erejüket, és ez bennünk csúcsosodik ki, akár pozitív, akár negatív értelemben. Hat ránk mindenki, aki valaha is a családunk tagja volt, vagy köze volt a felmenőinkhez. A női/anyai mintát édesanyánktól, a férfi/apai mintát édesapánktól, a párkapcsolati mintát a szüleinktől örököljük meg. Ha ők nem szerettek eléggé, nem értékeljük magunkat – és még sorolhatnám, hogy miben érint minket a családunk.
A megbeszélés után bemegyünk a csoporthoz, és onnan kiválasztok annyi embert, amennyi szerintem a probléma felállításához szükséges. Itt rögtön két dolgot is meg kell magyaráznom:
- „szerintem”… ez a családállítás esetében inkább úgy mondható, hogy amit az intuícióm megsúg. Az intuíciómat pedig itt egy morfogenetikus mezőnek nevezett fogalom táplálja. Ha például már valaha is éreztetek rá, hogy valaki fel fog hívni, akkor értitek, miről beszélek. A morfogenetikus mező az az energia, ami minden emberi lényt összekapcsol, és aminek a révén rá tudok érzékelni egy másik emberre. Tehát a „szerintem” egyrészt a mező súgását jelenti, másrészt a családállítási tanulmányokat, és 10 évnyi terápiás tapasztalatot.
- „a probléma felállítása”: adott egy elakadás, amit az állító hoz, például nem talál párra – egy ilyen helyzetben lehet, hogy 2 embert hívok be a kör közepére, egyikük az állítót, a másikuk a lehetséges párt/párkapcsolatot fogja megjeleníteni. Ugyanígy ha egy másik emberrel való kapcsolatomra szeretnék ránézni, vagy az anyagiakra, vagy döntéshelyzetben vagyok, stb, mindent felállíthatunk úgy, hogy egy-egy ember képviseli az adott tárgyat, fogalmat, érzést, személyt.
Tehát behívok pár embert, akiknek nem mondom el a témát, nem árulom el, hogy kik ők, csak annyit kérek, hogy csukják be a szemüket néhány másodpercre, és figyeljenek a testükre. A lényeg, hogy jelen legyünk, és ne az elménkben hajkurásszuk a gondolatainkat. Akinek ez nem megy, annak ajánlom a családállítást, mert itt óhatatlanul megtörténik egy kis idő után, hogy kikapcsoljuk az elmét.
Aztán kinyitják a szemüket, és csupán a szándékuk révén, hogy segítenek nekünk megjeleníteni a problémát, ők már azt jelképezik, amire én behívtam őket. Egymásra néznek és már nem azt az embert látják, érzékelik, akivel előtte a szünetben kávéztak a konyhában. Megjelenhetnek érzések, testi érzetek, és persze gondolatok is. Ezek már a megjelenített szerephez tartoznak.
Megnézzük tehát, hogy a felállított helyzet mit mutat: megkérdezem az embereket, mit éreznek, hogy vannak, milyennek látják a szituációt, hova állnának szívesen, mi van bennük. Ők pedig olyanokat mondanak, amit talán a saját életükben sose mondtak volna. Mert már valaki/valami más információit veszik le. Tulajdonképpen egy állításban mindannyian látókká, médiumokká válunk kicsit. Az ő segítségükkel a szemünk előtt játszódik le az állító története, és a legtöbbször pontosan azok a mondatok hangzanak el, amiket mi négyszemközt beszéltünk előtte. Megdöbbentő, hogy milyen fantasztikus csatorna minden ember, hogyan tudja így venni az információt!
A feltérképezés után jön az oldás. Ez azt jelenti, hogy igyekszünk rendet teremteni a felállított káoszból, elsimítani a felgyülemlett fájdalmakat, haragot, elfojtást, félelmet, és megteremteni egy új rendet, amiben már áramlik a szeretet. Azzal, hogy ott a szemünk láttára kibontakozik egy új történet, információt teszünk be a tudatalattinkba és a körülöttünk levő térbe, ami aztán elkezd dolgozni. Majd azt vesszük észre, hogy megváltozik az életünk, a magatartásunk, a gondolkodásunk, és ezzel együtt a kapcsolataink minősége is. Azonban ez csak a közvetett hatás, mert a közvetlen az, hogy végre kiengedjük azokat az érzéseket, kimondjuk azokat az igazságokat, amelyek eddig elrejtve, elfojtva, bebörtönözve voltak. Már ez is elég lenne a változáshoz. Ha csak ennyit meg tudnánk tenni a hétköznapjainkban, hogy lélektől-lélekig, röviden, az igazságot mondva beszélgetnénk, az egész világ megváltozna. Sajnos azonban nem tanultuk meg, hogyan kell szívből beszélni. A családállítás egyik hatalmas hozadéka az, hogy a segítségével ezt elsajátíthatjuk!
*Tehát visszatérve a segítőkre: azért jönnek mert 1) élvezik azt, hogy más szerepében lehetnek, 2) minden egyes szerep valamire rávilágít a saját életükben, mert nem véletlen, hogy mire lettek felkérve, 3) csodálatos látni, hogy meg tud változni egy ember, egy család, egy párkapcsolat, egy fogalomhoz való hozzáállás, és ez reményt ad a saját életüket illetően is, 4) nagyon jó érzés őszintén és egyenesen beszélni emberekkel, amit itt büntetlenül megtehetnek, 5) és mert olyan a segítői szerep, mintha ők is állítottak volna, mert annyi információ és érzés megy át rajtuk. Csak nem fizettek érte annyit :o)
Az állítás tehát oldás és megelőzés is, nem kell rá folyamatosan járni /de lehet :o)/, nem egyedül vagy, hanem egy csapat részeként, és megértesz néhány nagyon fontos alapszabályt, ami mozgatja az életet. Az elején még félszegen ülsz egy idegenekkel teli szobában, aztán az első állítás után már mosolyogsz, és a nap végére meg vagy győződve róla, hogy ez a legjobb csapat a világon. Ha hiszitek, ha nem, ez nem csak a csoport sajátossága, hanem az igaz-szívű működésé: egy napra elengedjük a félelmeinket, melyek helyébe remény költözik, elengedjük a kritikát, mert rendszerint belekerülünk egy olyan szerepbe, amit előtte elítéltünk, elengedjük a mókuskereket, mert látunk egy lehetőséget a lélekkel teli életre, és elengedjük a magányosságunkat, mert élvezzük a kapcsolódást. Feltételek nélkül.
Nos, mindössze ennyi egy családállítás.
Hogy van-e hozadéka, következménye, hatása annak, hogy elengedtem és megértettem valamit? Majd Te válaszolsz, miután részt vettél egy családállításon :o)
“És most fölállok, most elindulok.
Nem csak én mozgok így,
mozgásba hozom az egész világot.
Egy lépés csak,
és bármi megváltozik.
Hiszem.
Teszem.
Most.”
(Barcza Katalin)
Életművészet 